Tapasztalatok szerint a várandós nők minél többet tudnak a szülés menetéről, annál felkészültebbek lehetnek, és ez növeli az egészséges és könnyű szülések számát.
Ez a cikkünk nagyon-nagyon hosszú, mert mindent itt, egy oldalon akartunk végigvenni a szülésről, hogy ne legyenek szétaprózva az információk, legyen meg minden egyben.
Ha már vajúdsz ezekben a percekben akkor használd ezt a tartalomjegyzéket a gyors navigáláshoz:
A terhesség különböző időszakaiban megindult szülés
Mi indítja be a szülést? Mitől indul be a szülés?
Magzatvíz folyik el előbb vagy fájásokkal kezdődik a vajúdás?
Még egyszer a magzatvíz elfolyásáról
A szülés szakaszai – tágulási szakasz
A gátmetszésről és a gátvédelemről
A szülés közbeni komplikációkról
Jó tanácsok többször szült nőktől
A terhesség különböző időszakaszaiban megindult szülés
Az embernél a 28. hét előtt megszakadt terhességet vetélésnek vagy éretlen szülésnek nevezik. A modern orvostudománynak hála már 28. hét előtt megszületett babák is egész jó eséllyel indulnak neki az életnek most a 21. században, de hónapokig tartó intenzív ellátás és évekig tartó felzárkóztatás vár rájuk, tehát a cél most is az kell, hogy legyen – már ha lehet célokat kitűzni az Anyatermészet dolgát illetően -, hogy a babák minél érettebben jöjjenek a világra, mert ez nagyban segíti az életkilátásaikat.
A 28. és 36. hét között született babákat koraszülötteknek és az ilyen szülést koraszülésnek nevezik. Nagyon sok múlik az alkati adottságokon, hogy melyik baba hogyan és milyen könnyedén, vagy éppen milyen kihívásoktól terhelten vészeli túl a korábban érkezést. Az intenzív terápiás lehetőségek még mindig nem adottak minden kórházban, tehát fenyegető koraszülés esetén nagyon észen kell lenni, hogy hová is jutunk be szülni…
A betöltött 36. hét után beindult szülések teljesen normálisnak számítanak, de igazából a 40. hét környékére várható a legtöbb szülés.
Mi indítja be a szülést? Mitől indul be a szülés?
Még mindig sok a kérdőjel akörül, hogy mi indítja be a szülést az embernél, és még mindig sok elmélet kering, amikre talán sosem lesz pontos válasz, de lehetséges, hogy igazából nincs is szükségünk a biztonságos szülések és születések eléréséhez ezekre az információkra.
Mindenesetre vannak olyan elméletek, miszerint a méhszájat nyomó babafej az ott lévő idegrostokat nyomja, ez impulzusokat ad a méhnek, az pedig aztán bonyolult, agyba visszaható hormonális folyamatok révén beindítja a szülést. De ugyanezt a mechanizmust tulajdonították annak is, hogy a méh már nem képes tovább növekedni, azért indul be a szülés, de annak is, hogy a lepény sárgatest-hormon termelődésének romlása indítja be a bonyolult hormonális szülés-folyamatot.
A legvalószínűbb az, hogy több tényező is szerepet játszik a szülés aktuális beindulásában, és alkatfüggő lehet az is, hogy kinél milyen összefüggés-rendszer indítja be végül a tényleges vajúdást és szülést.
Magzatvíz folyik el előbb vagy fájásokkal kezdődik a vajúdás?
A szülés, mint folyamat vagy a magzatvíz elfolyásával, vagy a fájások megkezdődésével, vagy mindkettővel indul.
A magzatvíz elfolyása általában egyértelműbb jel: van, aki még a pukkanást is érzi, amikor megreped a burok és kiárad több-kevesebb magzatvíz. Van, akinél csak szivárog a magzatvíz és azt hiszi először, hogy biztosan bepisilt, de aztán beindulnak a fájások is néhány órán belül, és akkor már a fájások révén nemcsak szivárog a magzatvíz, hanem folyik is. Mivel a fájások méhösszehúzódással járnak, az összehúzódó méh konkrétan kinyomja magából a magzatvizet.
A szülési fájdalom: a fájás
Először szülő nők nehezebben ismerik fel a szülés beindulását, ha egy jó ideig először csak úgynevezett fájásokat tapasztalnak, amik viszont nem is biztos, hogy tényleg fájnak. A szülés jellegzetessége a méhösszehúzódás, ami önmagában nem jár fájdalommal, az viszont igen, hogy ilyenkor a baba feje erőteljesen nekipréselődik a méhszájnak, és az viszont nem kellemes, és ezt érzik a nők fájdalomnak.
Ez a fájdalom a méhszáj környékén kisugározhat a derékba is, és változó, hogy ki mire figyel fel először. Van, aki csak azt érzi, hogy mintha többször kellene WC-re mennie, és közben önkéntelenül is a derekát masszírozgatja, mert végül is oda sugárzik ki az enyhe égető érzés.
Tévhit, hogy a szülés azonnal őrjítő fájdalommal kezdődik, ahogy a filmekben mutatják. A legjellegzetesebb az, hogy az ember lánya igazából el sem akarja hinni, hogy ez most már tényleg a szülés, mert igazából nem is fáj, a magzatvíz nem ömlik, csak esetleg csendesen csordogál, és úgy egyébként pedig a kismamának kicsattanóan jókedve van és soha életében nem volt ilyen bizakodó.
Mindez a szülés körül és közben termelődő hormonoknak köszönhető.
A jóslófájásokról
Az ilyesmire érzékenyek a szülés előtt már hetekkel korábban érzékelik az úgynevezett jóslófájásokat, amikről régen azt írták az orvosi könyvek, hogy ezek afféle csipkelődő fájások, de a szülő nők tudják, hogy mi sem áll távolabb az igazságtól: a jóslófájás igazából nem is fájás. A jóslófájások méhösszehúzódások, de még messze nem azzal a préselőerővel, mint majd a valódi fájások közben tapasztaljuk, hanem csak olyasmik, mint mikor a súlyemelő bajnok, aki 200 kilót is felemel, 10 kilós súlyokkal edz. A jóslófájások felkészülések a tényleges vajúdásra, és az a jellegzetességük, hogy:
– nem fájnak,
– óránként maximum 1-2 alkalommal jönnek,
– főleg esténként, megpihenés után érezhetőek,
– nagyon oda kell figyelni rájuk, hogy észrevegyük őket,
– semmi más vajúdástünet nincs (nincs derékba sugárzás, nincs méhszáj körüli égés, nincsenek fokozott bélmozgások, nem távozott nyákdugó, és úgy egyébként is simán el lehet aludni közben.)
A valódi vajúdás közben az ember azt érzi, hogy el tudna hordani egy hegyet – legalábbis motivációs szempontból. A jóslófájásoknál pedig inkább azt, hogy „jaj, de aludnék”.
Van, aki sosem tapasztalt még jóslófájásokat és vannak, akik már a 7. hónaptól érzik ezeket, minden este.
A nyákdugóról
A nyákdugó egy kocsonyás-zselés „anyag”, ami a méhszájba van beágyazódva, teljes hosszában, tehát kb. 4-5 cm hosszan. A méhszáj az utolsó hetekben már némiképp nyitva lehet, de igazából nincs szabad átjárása ott semminek, mert a nyákdugó hermetikusan tömíti, csak a méhnyak lesz egyre tágabb – ez is a szülésre való felkészülés része. A nyákdugó a szülés előtti napokban részlegesen vagy egészben távozhat, mindenféle más tünet nélkül. Ha egészben távozik, akkor sötétrózsaszínes, esetleg enyhén véres, egy használatlan tampon méretű valamit találhatunk esetleg az alsóneműn, vagy WC-zés után az intim részek megtörlésekor. Ez is csak egy jel a sok közül, de az tény, ha a nyákdugó távozik, akkor maximum napok vannak hátra.
Még egyszer a magzatvíz elfolyásáról
Magyarországon a legtöbb kórházban, ahol szülni lehet, van egy olyan protokoll, hogy bizonyos idővel a magzatvíz elfolyása után biztosan megindítják a szülést… Hogy mennyi is ez az idő, és miként történik a szülés megindítása, az orvosonként, osztályonként, kórházanként, szülésznőnként, de akár szülésenként is változhat.
Amikor elfolyik a magzatvíz, a baba körülményei drasztikus változáson mennek keresztül, ráadásul a fertőzések veszélye ez esetben növekszik is számára. A minél természetesebb szüléslefolyás verzióját preferálók esküsznek arra, hogy felesleges kórházba indulni a magzatvíz elfolyásakor, mert az még nem jelent semmit, de jó azzal tisztában lenni, hogy ha 10-12 órával a magzatvíz elfolyása után megyünk be a kórházba, akkor a baba valószínűleg antibiotikumos kezeléssel fogja kezdeni az életét, a rá leselkedő ki tudja milyen bakteriális veszélyek kockázata miatt.
Nem szeretnénk egyetlen orvos nevében sem nyilatkozni, de Magyarországon nem nagyon szeretik, ha az elfolyt magzatvízzel még fél napot várunk a kórházba menetellel.
A szülés megindításáról
Sokan rettegnek a szülés megindításának gondolatától, mert ezt mindenféleképp művi beavatkozásnak tekintik. Mások pedig áldásnak tartják, hogy az egyébként ki tudja meddig húzódó, netán rendszertelen fájásokkal, korai burokrepedéssel induló szülésbe besegít az orvostudomány, ezzel növelve a baba életben maradási esélyeit.
A szülés hatalmas stressz mind az anya, mind a baba szervezetének. Vannak országok, ahol alapvetés, hogy mindenki otthon szül, maximum egy bába segítségével, de egyébként pedig néhány percre van a legközelebbi hipermodern kórház, és a mentősök sem néznek senkire csúnyán, csak mert otthon akarna szülni. Statisztikailag szignifikáns, hogy azokban az országokban, ahol erre specializált intézményekben vagy osztályokon szülnek a nők, ott drasztikusan nő a gyermekek és a nők életben maradási esélye, de az is tény, hogy drasztikusan növekszik az orvosi és művi beavatkozások száma és esélye is.
Van, akik számára a csecsemőhalandóság eltűnése, mások számára meg a traumatizálódott kismamák számának növekedése a mérvadó, ezen cikk írójának meglátása szerint az előbbi – a gyermek túlélési esélyeinek növelése – fontosabb cél, mint az, hogy ki hogyan és miként éli meg a beavatkozásokat. Ugyanis az anyának van lehetősége arról dönteni, miként éli meg mondjuk a burokrepesztés pillanatait, az oxitocin infúzió bekötését és fájáserősítő, szülésgyorsító hatását, vagy mondjuk a gátmetszést. A babának nincs esélye döntéseket hozni, ő csak élni akar.
Mindenkinek magának kell mérlegelnie, hogy mi a fontosabb számára, és miket tesz a mérleg két serpenyőjébe.
Természetesen a háborítatlan, maximálisan naturális szülés sem zárja ki a makkegészséges újszülöttet, sőt! De számtalan tényezőt kell figyelembe venni ilyenkor.
A legtöbben egyébként arról számolnak be, hogy bár előzetesen féltek az esetleges beavatkozásoktól, a legtöbben nem is emlékeznek olyan részletekre, amik előzőleg rémálmaikba illettek volna, mert vajúdás és pláne szülés közben az embert csak viszik magukkal az események, és bármi is történik, mindig az a lényeg, hogy a babának minden tökéletes legyen.
A szülésbeindítás általában az említett burokrepesztéssel, hüvelykúpokkal, méhszáj manuális tágításával, oxitocin infúzióval – és ezek kombinációival – történik.
Mindezekről természetesen jó előre érdemes beszélgetni a nőgyógyásszal, a szülésznővel és a védőnővel is, mert ők vannak a leginkább képben azzal kapcsolatban, hogy az adott intézményben és az adott esetleges orvosnál mik a legbeváltabb menetrendek, mire lehet számítani, mit lehet kérni, mit nem szoktak teljesíteni esetleg.
A szülés szakaszai
A szülésnek három jól elkülöníthető szakasza van: tágulási szakasz, kitolási szakasz, lepényi szakasz.
A tágulási szakasz
A tágulási szakasz akár napokig is tarthat, aminek az utolsó 36-24 óráját már érezni szoktuk, mert akkor már jellegzetes lehet a méhösszehúzódás – és erős is persze –, és megjelenhetnek a fájások is.
Ezek a fájások kisugározhatnak a derékba is, okozhatnak hasmenést, és jellegzetességük, hogy köztük – két fájás között – semmit nem érezni. Se fájást, se húzódást, se semmit, mintha mi sem történne igazából. A fájásokat általában 20 perces időközönkénti érkezéssel vesszük észre először, aztán vagy fokozatosan, vagy ugrásokban lecsökkennek az időtartamok 10 percenkénti érkezésre.
A 20 perces fájások kb. fél percig tartanak, és ahogy rövidül a köztük eltelt idő, úgy hosszabbodik egy-egy fájás hossza.
Ezt érdemes méregetni – de nem mániákusan –, mert ez azt jelenti, hogy tudjuk figyelni, hogyan halad előre a folyamat.
A tágulási szakaszban előfordulhat az is, hogy az egyik fájás 10 perc után jön, majd a következő csak 20 perc után, de olyan is lehet, hogy csak minden második fájást érzékeljük igazi fájásnak, a következő szinte nem is fáj, csak úgy van. Nos, ezek a kis alattomos fájások is hajtják előre a méhszáj tágulását, tehát nem érdemes elbagatellizálni, mert utána majd ott leszünk, hogy jé, már 2 percenként jönnek.
A 10 perces fájások
Ez az, ami már félreérthetetlenül a szülés beindulásának jele, mert erre már nem lehet ráfogni, hogy “Á, jóslók…”, meg hogy “Á, még leállhat.”
Érdemes a 10 perces egyértelmű fájásoknál már útra készen állni a kórházba, főleg, ha nem az első gyereket várjuk, ugyanis a többedik szülések vége fel szokott gyorsulni, elvégre a test már rutinos és emlékszik a folyamatra. Első babánál az indulás és az utazás közben érezheted azt, hogy lelassult a folyamat és nem 10 percenként jönnek a fájások, hanem 15 percenként például, de ez a stressz miatt van. Ha lenyugszol, akkor könnyen azt veheted majd észre, hogy hopp, már 4 percesek! Tehát 10 perces fájásokkal érdemes lehet indulni.
A 10 percenként érkező fájások kb. 40-45 másodpercig tartanak fájásonként, de ez attól is függ, hogy mit érzel belőlük, lehetséges, hogy te csak a csúcspont 10 másodpercet érzékeled fájásként.
Az viszont, hogy maga ez a szakasz, amikor 10 percenként jönnek a fájások, meddig tart, az nagyon kiszámíthatatlan. Első babánál általában elég sokáig tart ez az időszak, és látszólag nem akar 10 perc alá menni, de aztán mikor megtörténik, lehet, hogy 4 percenként folytatja… Tehát a legelső 10 perces fájásközti szünet esetén nem kell azonnal észtvesztve rohanni a kórházba, de elsumákolni sem lehet már az indulást igazából. Ha bizonytalan vagy még, akkor várj meg még két-három fájást, és mérd. Út közben vélhetően le fog lassulni picit (vagy nem érzed majd, hogy jönnek).
Még valami: Magyarországon általában “túlságosan” korán mennek be a nők szülni, amivel a saját szülésük folyamatát is lassítják, és ennek két oka van:
- A kórházi környezet stresszt okoz, és a megemelkedett stressz szint képes lelassítani a szülést.
- A kórházban automatikusan átadod a fizikai és mentális irányítást, mert egyszerűen így vagyunk szocializálva, meg hát szeretnénk is, ha segítenének. De te tudsz a magadon legtöbbet segíteni, a kórház az “csak” segíteni van.
Hallgass a megérzéseidre és indulj, ha érzed, hogy indulni kell – akármikor, ne csak 10 perces fájásoknál -, de ne indulj a szülés legelső jeleire, mert még napokra lehet maga a tényleges szülés, és ez lelkileg a többséget nagyon megviseli. Apa vagy anyukád, vagy egy barátnőd próbáljanak segíteni azzal, hogy helyetted gondolkodnak és terelgetnek, ha te úgy érzed, hogy nem tudsz dönteni. A nők természetszerűleg közösségekben szültek, ezzel most sem kell egyedül megküzdened!
A tágulási szakasz végén már szinte percenként jönnek a több, mint egy percig tartó tágulási fájások, ami azt jelenti, hogy egybefolynak a fájások, és ekkor lép át a szervezet viszonylag hirtelen a kitolási szakaszba. Ekkor már olyan erősek a méhösszehúzódások, hogy igazából már nem az fáj, hogy nyomja a baba a méhszájat mert azon már lassan túl is halad, bújik kifelé.
A kitolási szakasz
Van, aki egyértelműen érzi a kitolási erőt, és ennek nem is tud ellenállni és együttműködve a teste jelzéseivel, automatikusan nyom is, de van, akinek az orvos szól, hogy „hallja a hangján”, hogy elérkezett a nyomás ideje – mert ilyenkor nagyon mélyről jön a szülő nőből a hang, egy jellegzetes, mélyről jövő nyögés kíséretében, amit a tapasztalt szakemberek természetesen felismernek akár a másik szobából hallva is.
A kitolást az intézményekben koordinálni szokták, nem biztos, hogy az első tolófájásnál már a nyomásra bíztatnak.
Alapvetően van egy összetett trükkje a tolófájásnak: picit biztosan érdemes összegörnyedni, és lefelé kell nyomni úgy, hogy a szádat csukva tartod. Nem a nyomástól jön ki a baba, hanem a tolófájástól, de a nyomóerővel segítesz ennek. Iszonyatosan sok erő megy ki az ember száján, ha nem koncentrál arra, hogy tartsa csukva.
Persze közben lehet nyögni is, de kiáltozni, ahogy a filmekben szoktak, hát az teljesen életidegen…
Még egy elmetrükköt be lehet vetni: bár nem látod, de képzeld el magad elé, ahogy a kis buksi bújik kifelé, enyhe forgó mozgást produkálva.
A fejvégű babáknál először a baba feje születik meg, majd a válla, majd hupp, kislisszol a kis teste. Akik szültek már fiút és lányt is hüvelyi úton, azok tudják, hogy a fiúk válla lényegesen szélesebb a lányokéhoz képest 😊.
Nagyon alkatfüggő és körülményfüggő az, hogy hányadik tolófájásra van kinn a baba, de vélhetően nem fogod tudni számolni közben, és apa sem, ha ő van ott veled, mert valahogy ilyenkor másként telik az idő és a matematika is érvényét veszti bizonyos tekintetben.
A lepényi szakasz
Miután a baba megszületett, még meg kell születnie a méhlepénynek is. Erről általában már nagyon kevés tudomása van az újdonsült anyukának, főleg, ha a babát a köldökzsinór elvágása előtt már a hasára tették, és utána is otthagyják melegedni – természetesen felügyelettel.
A lepény a baba kibújása után egy-két fájással szintén megérkezik, mert eddigre teljesen leválik a méh faláról. Az orvos és a szülésznő ellenőrzik, hogy teljes egészében megvan-e a lepény, vannak-e rajta elöregedési jelek – ez esetben a babára külön odafigyelnek az első órákban, és ha minden rendben, akkor a lepényt soha többé nem is látjuk. Ezek után Magyarországon általában két órára mindenképp a szülőszobán marad az anya is és ha nincs akadálya, akkor vele a baba is, és eközben többször is megvizsgálják a mamát a has tapintásával, hogy megfelelő-e a méh összehúzódása.
A méh nagyon gyorsan húzódik össze a szülés után, ha ez elégtelen, akkor gyógyszerek adagolásával támogatják ezt a folyamatot, de a bekötött infúzió révén ez további kényelmetlenséget nem okoz az anyának.
A gátmetszésről és a gátvédelemről
A legtöbb ellenérzés a gátmetszés miatt táplálódik az először szülő nőkben, de a többedik szülésnél sem repesnek érte az anyukák, és sokan vannak úgy, hogy ha tehetnék, elkerülnék.
A gátmetszés egy viszonylag modern „találmány”, és elég egyértelmű összefüggést mutat a félig háton fekve szüléssel. Ugyanis, ha a hátunkon fekszünk, akkor a baba némiképp rossz szögben nyomódik neki a gátnak, és ez repedéshez vezethet, ezt hivatott megelőzni a gátmetszés.
Létezik és már Magyarországon is rutinszerűen, rendszeresen és szakszerűen alkalmazzák is az úgynevezett gátvédelmet, ami egy célzatos masszírozása a gátnak a fájások alatt, amit a szülésznő végez, ezzel segítve, hogy a gát szövetei rugalmasan táguljanak. Ezt a szülő nő nem veszi észre, mert ott altájon igazából érzéketlenné válnak az intimrészek a nagy megterheléstől.
Ha szigorúan átnéznénk a statisztikákat, akkor azt látnánk, hogy Magyarországon elképesztően elterjedt a gátmetszés „intézménye”, gyakorlatilag 100%-os, és bár van igény és alkalmazzák is a gátvédelmet, amíg leginkább a háton szülés az elterjedt (illetve a kitolási szak háton zajlik, hiába, hogy vannak a tágulási szakra kényelmes és alternatív vajúdási módszerek), addig ez az arány nem nagyon fog csökkenni.
A gátmetszés úgy zajlik, ha az orvos szükségesnek ítéli, hogy egy tolófájás közben a gátba injekció formájában érzéstelenítőt adnak, majd a következő tolófájásnál az orvos egy speciális ollóval 2-3 centiméteres, tiszta szélű vágást ejt a gáton, a végbélnyílás felé, de el mellette.
Ezzel a művelettel jócskán feltárul a kapu a lurkó előtt, így várhatóan ezen, vagy a következő toló fájás folyamán már kibukkan a fejecskéje is, aztán majd kibújik az egész test. Ebből az egészből az anyuka semmit nem érez, mármint a gátsebet illetően, mert a baba kibújását nyilván lehet érezni. 😊
A lepényi szakasz után viszont a gátsebet össze kell varrni, általában 4-6 öltéssel szokás, és felszívódó varratot használnak, hogy a varratszedéssel már ne kelljen foglalkozni. Ekkor szoktak rádöbbenni az anyukák, hogy „jé, volt gátmetszés is?” Ez a seb különösebb gondozást nem igényel, az egyébként is alap, hogy a gyors, langyos zuhanyozáson túl nem áztatjuk magunkat szülés után. A gátseb bő egy hét-10 nap alatt teljesen meggyógyul, de van olyan is, akinek egész életében érzékenyebb lesz a vágás helye, mint korábban volt.
A szülési pózról
Ahogy a beavatkozásoktól is sokan tartanak előre, úgy sokan attól is, hogy úgymond háton fekve szüljenek. Tudni érdemes, hogy a legtöbb kórházban – Magyarországon is – arra vágynak, és a legtöbb orvos és szülésznő is azt szeretné, ha a kismama állva csinálná végig a vajúdást, mert a gravitáció nagyon sokat segíthet a folyamat szinten tartásában és előre haladásában, és aztán hopp, egy fél pillanat alatt kicsusszanna a baba mondjuk egy szülőszéken, mindenféle beavatkozás nélkül.
Az orvosok kockázatokat mérlegelnek közben, és nemcsak a babával, de a mama állapotával is foglalkoznak, bizony a lelki beállítottsággal is. Ha azt látják, hogy visítani és őrjöngeni vagy hajlamos, akkor nem fogják támogatni, hogy guggolva vagy szülőszéken, esetleg kádban szüld meg a gyermeket, mert viccesnek tűnhet, de azt is figyelembe kell venniük, hogy elszaladsz-e két tolófájás között. (Nyilván nem fogsz, de erről nyugtass meg előre egy orvost…)
Mint említettük, vannak országok, ahol az az alap, hogy otthon szülsz és akkor néznek kicsit furán rád, ha kórházba kívánkozol, de Magyarországon az van, hogy ha itt szülsz, akkor az orvos a főnök, de te döntöd el, hogy elszenvedője akarsz-e lenni a szülésnek, vagy szinte egyenjogú partner egy közös buliban. (Bocsánat, ha hülyén hangzik.)
Viselkedni is tudni kell, kooperálni is tudni kell, és bizony akár még döntéseket is hoznod kell egy olyan elmeállapotban, amikor nem tudsz döntéseket hozni. Éppen ezért, ha bármilyen póztól ódzkodsz, akkor írd le magadnak ELŐRE és mutasd meg az orvosnak is!
Gyakorlatilag az összes magyarországi szülőszobán van már szülőszék, fürdőkád, és nem kényszerítenek hanyattfekvésbe, csak valahogy mégis a legtöbben úgy találják magukat – ami alapvetően nem gond, csak ahogy fentebb is láttuk, a gátmetszést hajlamos magával vonzani.
Ha háton is találod magad, érdemes lehet a félig ülő, félig fekvő helyzetet preferálni. A lábadat igyekeznek majd kengyelbe helyezni és széttárva felhúzatni, ami előre rosszul hangozhat, de ott és akkor semmi sem fog számítani, csak hogy lehetőleg minél zökkenőmentesebben kibújhasson a babuci.
A szülési terv
Bármennyire is furán hangzik, hogy meg akarunk tervezni olyan dolgot, ami az Anyatermészet hatáskörébe tartozik, de érdemes konkrét tervvel készülni a szülésre, aminél fontos, hogy írásos terv legyen.
Ne egy rózsaszín lányregénnyel készülj, hanem egy listával!
Legyen felírva az „Ezt szeretném” és az „Ezt NEM szeretném” oszlopba jó néhány dolog, de csakis úgy, hogy meghagyod a változtatás és újratervezés lehetőségét. A szülési tervet ne kőtáblára vésett törvénynek tekintsd, hanem irányelveknek, amik, ha teljesülnek, akkor szuper, ha viszont semmi sem teljesül belőlük úgy, ahogy felírtad, akkor is ott van a fő cél: egészséges baba és mama a szülés legvégén.
A szülési tervben leírhatod, hogy milyen pózokban képzeled el a kitolást, és azt is, hogy milyen pózok nem jöhetnek számításba semmiképp.
A szülési terv azért fontos, mert egyrészt az orvos és az ügyeletes személyzet is látni fogja, hogy egy jól szervezett, határozott kismamával van dolga, másrészt te ott és akkor egy csomó dologra nem fogsz emlékezni, hogy mit is akartál, hogy is nevezik és egyébként is hallgasson mindenki, mert belülre akarsz koncentrálni… Ha a párod is veled tart, vagy épp az anyukád, lehet, hogy őt fogják kérdezgetni, hogy te mit szeretnél, de ha nem írod le, akkor ott és akkor senki nem fogja ezt pontosan tudni helyetted – és te sem, mert éppen lehet, hogy nem bírsz majd beszélni fájás közben.
A normál, hüvelyi szülés
A normál, hüvelyi szülésnek vannak bizonyos előfeltételei. Régen azért haltak bele a fiatalasszonyok a szülésbe többnyire, mert ezen feltételek nem teljesültek, így olyan sérüléseket szenvedtek el a nők, amikből aztán nem tudtak felépülni. A szülésbe rengeteg gyerek is belehalt anno, pontosan ezen kritériumok nem teljesülése miatt. A modern diagnosztikai eszközök és az orvosok, szülésznők, de már a védőnők felkészültsége segítségével is ezek az előfeltételek előre tisztázhatóak, és a szülés során is nyomon követhetőek.
Elsőszámú feltétel, hogy az anyai csontos medence és a baba mérete között ne legyen téraránytalanság, tehát a baba átférjen majd a medencén. Ez akkor lehet nehezített, ha mondjuk gyerekkori vitaminhiány vagy veleszületett probléma miatt túlságosan szűk a medencéd, vagy mondjuk egy óriásbébit növesztettél odabenn.
Második feltétel a jó minőségű és erőteljes fájások megléte. Ma ezen a különböző infúziókkal rengeteget tudnak segíteni, de a méhszájat tágító speciális hüvelykúp is remek megoldás lehet, hogy a hormonális folyamatok megfelelőek legyenek. Manapság picit üröm az örömben, hogy a kismamák – és persze nagymamák is – túlságosan sok információhoz férnek hozzá, és elérik őket olyan adatok is, amik egyszerűen nem segítenek a felelős döntések meghozatalában, ráadásul nem is nekik kell azokat a döntéseket meghozni, nekik csak érzéseik lehetnek azokkal kapcsolatban.
Magyarán: ha sok olyan forrásból tájékozódunk, ahol olyan információk vannak, amik ellenzik a modern szülészeti beavatkozásokat, akkor olyan ellenérzéseink alakulhatnak ki, amik gyakorlatilag akadályozni fogják a saját szülésünk normális lefolyását. Leegyszerűsítve: ésszel tájékozódj! Ha segíteni akarnak abban, hogy megfelelőek legyenek a fájások, akkor segíteni akarnak, és nem hobbiból szurkálgatnak. Régen az elégtelen fájástevékenységbe belehaltak a nők és a babák, ezeket most igazából jogosan tekinthetjük életmentő beavatkozásoknak is.
Harmadik feltétel: a baba úgy feküdjön, hogy ki tudjon bújni, tehát például ne keresztben.
Lehetnek még egyéb feltételek is – mint például jó magzati általános állapot, megfelelő általános anyai állapot, megfelelő helyen tapadó, optimális állapotú méhlepény, megfelelő hosszúságú köldökzsinór és hasonlók –, de a fenti hármat tekinthetjük alapvetőnek.
Általánosságban kijelenthető, hogy ahány hüvelyi szülés, annyi féle, és nagyon sok múlik az anya értelmezésén, elég csak elolvasni néhány szüléstörténetet: az egyforma történeteket is teljesen másképp élik meg a nők. Tudatos lényként dönthetsz arról, hogyan éled meg a sajátodat.
A császármetszés
Előfordulhat az az eset, hogy bármilyen okból kifolyólag is, de császármetszésre lesz szükség, mert a baba hüvelyi úton nem tud megszületni. A császármetszés azt jelenti, hogy a babát, egy az anya hasán ejtett – normál esetben a bugyivonal környékén történik ez, vízszintes irányban – vágáson keresztül, a szülőcsatorna megkerülésével emelik ki a méhből.
Ez műtétnek számít, műtő kell hozzá, és igen nagy számú személyzet is. A császármetszés történhet altatásban – általános anesztézia –, de epidurális érzéstelenítésben is. Ez utóbbi kedvezőbb lehet a baba számára, és a mama számára is, hiszen végig ébren lehet közben.
Mindig, minden esetnél külön döntést hoz az orvos, az aneszteziológussal karöltve, hogy az adott esetben milyen érzéstelenítést javallott vagy lehet használni. Ilyenkor nem nagyon van helye kívánságműsornak, de mindig figyelembe veszik a mama és a baba nemcsak egészségügyi, hanem mentális és szociális szükségleteit is.
Van, akinél programozott a császár, ez azt jelenti, hogy nem egy beindult szülésfolyamat közben döntenek mellette, hanem már a terhesség alatt eldöntik, hogy így fog megszületni a baba, és ha ezt már jó előre tudják, akár még az időpontját is megtervezhetik. De az is gyakori, hogy például faros babánál bár tudvalevő, hogy császárral fog születni, megvárják, míg beindul a szülés folyamata magától, vagy csak a 40. betöltött hét utánra ütemezik mondjuk egy hétköznapra a császármetszést.
Nagyon fontos előny, ha a beindult szülésfolyamat közben, végül is a kitolási szakasz helyett alkalmaznak csak császármetszést, mert ez esetben a baba hormonálisan végigmegy azon a természetesen folyamaton, amin egyébként is végigmenne. Ha csak úgy a semmiből indulva, egy szép szerdai napon, csak azért, mert éppen akkor szabad a műtő, kiveszik az anyukájából, az igazából a legkevésbé természetes folyamat, de akár még annak is lehet létjogosultsága. Minden eset más, minden eset speciális és minden eset különleges elbírálást érdemel, és biztosan nem érdemel alapvetően külső bírálatot.
A szülés közbeni komplikációkról
A szülés a legeslegtöbb esetben egy fárasztó, de szépen végigzajló, jól követhető folyamat, aminek a végén kibújik a baba, vagy a hüvelyen át, vagy a császármetszés révén a hasfalon ejtett vágáson keresztül. Nos, a császármetszés, bármennyire is elterjedt, mindenképp komplikációnak számít a szülés természetes lefolyását tekintve, még akkor is, ha évszázadok óta dokumentált beavatkozásnak minősül. (Korábban az anyára biztos halál várt császármetszés esetén.)
A szülés, mint folyamat, számtalan ponton borulhat meg. De azért van a személyzet és a kórház körülöttünk, hogy ezeket megoldják. Felesleges és káros ezekre előre készülni, mert alapvetően minden rendben lesz!
Vannak terhességek, amik eleve veszélyeztetettnek minősülnek akár anya, akár a baba állapota miatt – például az ikerterhességek automatikusan veszélyeztetettnek minősülnek –, és ilyenkor már előre a komplikációk elkerülésére figyelnek oda az egészségügyisek: például be kell feküdni már az utolsó héten, vagy plusz gyógyszerekre lesz majd szükség a szülésnél, vagy például a babának lesz majd szüksége a szokásos csecsemősök jelenlétén túl majd még egyéb támogatásra.
Alapvetően azért van ennyi vizsgálat, és intézményekbe császka-mászkálás a terhesség alatt, hogy ezek a komplikációk ne derült égből villámcsapásként, hanem jól felkészült team-ként érjék mind a szülő nőt, mind az orvost, mind a szülésznőt.
A szülés közbeni leggyakoribb, ott és akkor felfedezett komplikációk a baba méretéből, a köldökzsinór rövidségéből, rátekeredéséből és mondjuk az anya elfáradásából adódhatnak. Ilyenkor lehetséges, hogy fogóra vagy vákuumos rásegítésre lesz szükség, de ezek csak előre horrorisztikus momentumok, ott és akkor ezek igazából életmentő beavatkozások, bár azok közül is a legenyhébbek. A nagyon elterjedt császármetszés érdekes módon egy elfogadott beavatkozási mód – bár nyilván senki nem vágyik ilyesmire –, míg a fogó hallatán mindenkiben megáll az ütő, pedig hát ez nem más, mint értelmezés kérdése.
Koncentrálj arra, hogy minden rendben lesz! És úgy is lesz!
Ikrek születése, ikerszülés
Amikor ikrek születéséről beszélünk, egy laikus könnyedén úgy képzelheti, hogy ha a terhességben dupla teherként számítanak az ikrek, akkor nyilván a szülésnél is. Nos, szerencsére ez nem így van!
Alapvetően az ikrek természetes, vagyis hüvelyi úton való születésénél a tágulási szakasz teljesen közös, tehát a szülés leghosszabb és legfájdalmasabb részét egyben tudod le.
A kitolási szakasz és a lepényi szakaszok válnak szét igazából, valahogy így:
– Megindul a szülés, vagyis a vajúdás a fájásokkal és a méhszáj tágulásával. A vagy B baba fejjel előre várja, hogy kibújhasson, az ő kis buksija nyitja az utat kifelé.
– A tágulási szakasz után elérkezik a kitolási szakasz, megszületik az első gyermek.
– Ezek után megszületik az ő lepénye – amit lepényi szakasznak nevezünk, de igazából az is kitolási szakasz, csak épp a lepény kitolása történik.
– Majd nem nulláról indulsz, hanem igazából a következő kitolási szakasszal folytatod, mert közben a második gyermek már igyekszik szintén a szülőcsatorna felé, jó esetben fejjel szintén előre.
– Mivel az első testvér kijárta előtte az utat, a másodikként érkezőnek már könnyű dolga lesz átfurakodni a kifelé vezető úton – ezt a törekvését természetesen fájások fogják támogatni, meg a te tolóerőd.
– Biztosan te is ismersz ikreket, általában 10-15 perccel egymás után születtek meg. Tehát az ikrek természetes úton való megszületése nyilván nem egy olyan esemény, amit az ember lánya napi szinten bevállalna, de egyébként a szülés soha nem olyan. 😊 De nem dupla ideig tart, hanem viszonylag gyorsan, vélhetően negyedórás különbséggel egymás után kibújnak a lurkók.
Ha császármetszésre kerül sor, akkor pedig a császármetszésnél „szokásos” protokoll lesz a mérvadó, ez esetben lehetséges, hogy csak 4-5 perc különbség lesz a gyerekek megszületése között, de igazából ez ott és akkor nem lesz számottevő jelentőségű, mással leszel elfoglalva 😊.
Jó tanácsok többször szült nőktől
A gondolatoknak és az elmének hatalmas befolyása van a szülésre és a születésre. Gondolkodj úgy, mint azok, akik gyorsan, könnyedén és vidáman szoktak szülni. Mutatjuk, ők hogy csinálják!
– No para! Bármi is lesz, a szülés magától halad előre, állj a dolgokhoz úgy, hogy az előrehaladást támogasd, és ne pedig akadályozd a természetes folyamatot. Ehhez elfogadás, beletörődés és bizakodás is kell.
– Képzeld el, hogy halad előre a baba a szülőcsatornában, és közben mosolyog, mert alig várja, hogy lásson téged.
– A vajúdás egy áramlás, hol jönnek, hol mennek a hullámok, de biztosan dagályszerű, nem pedig apályszerű. A végén kiárad a gyermek, méghozzá akadálytalanul, és te ott tartod a kezedben.
– A fájdalom relatív. Fáj, persze, hogy fáj, de az jó, mert tudod, hogy már közel van a cél!
– A méhszáj tágulása tart a legtovább, és lehet, hogy millimétert sem tágul, de te úgy érzed, hogy szétszakadsz. Elképesztően jó hatása van a forró vizes borogatásnak alul, a hasad alján. Ehhez kell egy segítő személyzet is, meg két textilpelenka. Forró vizes textilpelenkát odateszed a hasad aljára, hagyod, hogy hasson, közben apa, vagy aki veled van, már készíti a következőt, mert nagyon gyorsan kihűl. Így gyorsan cserélgetve egyrészt a forróság nagyon jó érzés, mert eltereli a figyelmet a belső forróságról, másrészt segíti a folyamatot. Tehát: két textilpelus, csapból forró víz és apa rohangál közted és a csap között. Ezt így képzeld el!
– Nem szeretik, ha teleeszik vagy teleisszák magukat a szülő nők, de néhány falat csoki, néhány korty víz biztosan kelleni fog, főleg, ha már másfél napja nem aludtál.
– Erről jut eszünkbe: aludj! Nem tudod siettetni a folyamatot, ha a legelső fájdulásnál ugrasz fel és már rohannál a kórházba. Ki kell várni a java részét pihenve, a kórházban már úgyis jönnek majd egymás után a teendők, és elröppen az utolsó pár óra.
– Őrizd meg a humorérzékedet! Fájás közben nem fogsz kacagni, de mikor már szoptatod az újszülött manócskádat néhány órával később, akkor jó érzés lesz visszagondolni, hogy mennyire menő és vagány vagy, hogy két vicceskedés között kinyomtál magadból még egy tökéletes gyereket is.
– Lélegezz! Fogják majd mondani, hogy hogyan érdemes lélegezni, mert fájás közben annyira összeszorul a tested, hogy önkéntelenül is visszatartod a levegőt. Figyelj arra, hogy vegyél levegőt, mert a babának kell az oxigén, és persze neked is.
– Ne az óramutatóba kapaszkodj és ne is a percekbe, mert az óramutató nem a barátod ilyenkor. El is tetetheted az órát onnan, hogy ne lásd, inkább koncentrálj a forró vizes pelusokra.
– Szólhat zene, de a tapasztalatok szerint ezekben a pillanatokban senkit nem érdekelnek a kedvenc nóták, még az anyukát sem. 😊
– Kitolási szakaszban ne óbégass, akkor se, ha nagyon fáj: az azt jelenti, hogy mindjárt kibújik, naná, hogy fáj, de az óbégatást a baba is hallja. Csukd be a szád, tartsd benn az erőt.
– Apa ne felejtsen el fotózni!
Könnyű, csodás szülést kívánunk nektek, és nagyon hosszú, egészséges, boldog életet!
Küldj majd képet, ha olvastad ezt és megszületett a kis csodád! <3