Felfekvés

A felfekvés – decubitus – rendkívül súlyos probléma, amelyet gyakran tapasztalnak az ágyhoz kötött betegek és az őket ápolók. 

A folyamat során a bőr és a szövetek károsodhatnak, amik fájdalmas sebekhez vezethet, amelyek aztán a tovább folytatódó ágyhoz kötöttség miatt folyamatosan romlanak. 

Ha nem tesznek a felfekvés megelőzése ellen, kialakulása esetében pedig célzottan a felfekvés gyógyulása érdekében, akkor súlyosabb esetekben visszafordíthatatlanná válhat a folyamat.

A felfekvés kezdeti tünetei

A felfekvés kezdeti tünetei közé tartozik a bőrpír, a nyomásérzékenység, a duzzanat és az irritáció. A megfelelő kezelés elengedhetetlen, hogy megakadályozzuk a felfekvés súlyosbodását és rétegződését. Ez magában foglalhatja a masszázst, a sebészeti kezelést, fertőzésgátló gyógyszereket és a nyomáscsökkentő, felvekvés elleni matracok használatát. Az időben elkezdett kezelés és a megfelelő prevenció segíthet csökkenteni ezt a súlyos egészség problémát.

A felfekvés hatása a mélyebb szövetekre

Ha a felfekvés a kezdeti tünetek után még súlyosbodik, akkor már nemcsak a felső bőrréteget érinti a kisebesedés, hanem a mélyebb kötőszövetekre is roncsoló hatása lehet. Ez komoly veszélyt jelent az ágyban fekvő betegek számára, hiszen ha az alap betegség vagy állapot még a mélyebb szöveteket is károsító felfekvéssel is súlyosbodik, akkor a gyógyulás esélye egyre csökken.

Az állandó nyomás és súrlódás hatására a bőr és a szövetek folyamatosan károsodnak, aminek következtében fekélyek jelennek meg. A fekélyes felfekvés irtózatos fájdalommal járhat, a kezelése pedig sziszifuszi munka. Az ápolás egyébként sem lélekemelő folyamatát rendkívüli módon tovább nehezíti a felfekvés megjelenése. Éppen ezért a megelőzés, az  időben felismerés, és a megfelelő, célzott kezelés nagyon sok hozzáadott értékkel bír a betegápolás során.

Hogyan lehet megelőzni a felfekvést?

Minden esetben fontos a decubitus megelőzése, hiszen a felfekvés kialakulása egyébként viszonylag hosszú folyamat, tehát szerencsére nem kell az első napokban a megjelenésétől tartani, ha például fekvőgipsz kerül valaki lábára egy baleset miatt.

A leggyakrabban, idős és magatehetetlen betegek esetében alakul ki és aztán romlik gyorsan a felfekvés. Náluk érdemes az első perctől kezdve foglalkozni a decubitus megelőzéssel, például felfekvés elleni matrac alkalmazásával.

Ugyanakkor fiatalabbak, baleset vagy műtét miatt átmenetileg ágyhoz kötött betegek is gyorsan érzékelik, hogy főleg azokon a részeken, ahol a csont és a bőr között nincs igazán kötőszövet – sarkok, könyökök, medence környéke -, ott viszonylag gyorsan jelzi a szervezet egy kis bőrszárazsággal, kipirosodással, érzékennyé válással, hogy nem jó irányba mennek a folyamatok.

Idős betegeknél érdemes azonnal felfekvés megelőző intézkedéseket hozni, főleg, ha a testtömeg csökkenése is zajlik, tehát folyamatosan fogy a beteg: felfekvés elleni matraccal, felfekvés elleni derékaljjal, felfekvés elleni – antidecubitus – párnákkal, felfekvés elleni krémekkel, rendszeres, gyengéd masszázzsal sokat tehetünk a súlyos állapot kialakulása ellen.

Nemcsak a dörzsölés számít a felfekvésnél!

A felfekvésnek nem mindig a dörzsölés az oka, hanem sokkal inkább az egy pontra nehezedő, folyamatos nyomás. Ilyenkor a nyomásnak kitett szöveteknél oxigénhiány alakul ki és a hajszálerek és vénák vérellátása annyira leromlik, hogy a szervezet önfenntartó és öngyógyító folyamata ezeken a nyomás alatt lévő részeken szinte teljesen megszűnik.

Éppen ezért a felfekvés nemcsak a ténylegesen fekvő betegeket érinti, hanem például azokat is, akik kerekesszékben ülnek órákon át.

Tehát nem az a lényeg, hogy lágy és puha legyen a környezet, mert a lágy memóriamatracok és puha ágyneműk és párnák is tudnak úgy nyomni, hogy kialakul a felvekvés, főleg ha egyébként semmi más nem történik a decubitus megelőzése érdekében.

A matrac minőségén túl nagyon sokat tesznek hozzá a megelőzéshez a dönthető ágyak és az, hogy ha a beteg gyakran tudja változtatni a helyzetét, vagy például ki tud ülni az ágy szélére. Ehhez megfelelő betegágyra is szükség lehet.

Nem lehet elégszer hangoztatni: a megelőzésre a beteg állapotától függően már rögtön az elején figyelni kell. Egy fekvőgipszben lévő fiatalember nyilván sokkal többet fog mozogni, mint egy idős, magatehetetlen beteg, tehát a fiatalember esetében elég csak tudni a felfekvés témaköréről és ügyelnie arra, hogy ne okozzon az ágyban fekvés közben sem elnyomódást magának. Az idős vagy magatehetetlen beteg esetében pedig célzott odafigyelésre lesz szükség az ápolást végzők részéről.

Alapvető intelem, hogy legalább 2 óránként mozgatni, forgatni kell még a magatehetetlen beteget is, de ha ez óránként sikerül, az még jobb. A többfunkciós, dönthető betegágyakkal ez könnyen kivitelezhető, így megoldható, hogy ne állandóan csak egy-két pontra nehezedjen a beteg súlya, és könnyen tehermentesíthetőek a fájdalmas területek.

Azoknak a betegeknek, akik tudnak mozogni, az ébrenlét alatt gyakorlatilag folyamatosan mozgásban kell lenniük, ez egyébként is nagyban hozzájárul a rehabilitáció sikeréhez, ha nincs külön orvosi ellenjavallata a mozgolódásnak.

Ha már kialakult a felfekvés

A felfekvés rendkívül fájdalmas, mert fekély-szerű elváltozást okoz, és nemcsak a bőr felső és alsó rétegeit érinti, de súlyos esetekben a kötőszöveteket és az inakat, csontokat is. Éppen ezért a célzott terápiának sokrétűnek kell lennie:

• A kezelés főként a sebek tisztítására és fertőtlenítésére fókuszál, 
• de emellett fontos a beteg rendszeres és gyakori mozgatása – például elektromos betegágy segítségével.
• Emellett léteznek olyan speciális, antidecubitus – felfekvés elleni – párna típusok, amelyek segítenek körbe burkolni a sérült részt, így felszabadítani a nyomás alól.
• Ugyanígy léteznek antidecubitus matracok is, ezek inkább a megelőzésben segíthetnek.
• Speciális krémekre és gyógyszerekre is szükség lehet. (Régen sósborszeszes kenegetést javasoltak a nyomásnak kitett területeken, mert az fokozta a vérkeringést.)
• A környező részek finom masszázsa segíthet a sebgyógyulás folyamatában. 
• Alternatív sebgyógyító eszközökről – pl. speciális fényű lámpáról – is érdemes kikérni az orvos vagy az ápoló tanácsát.
• Súlyos esetben sebészeti beavatkozás is szóba jöhet.

A felfekvés tehát megelőzhető, kezelhető, de nagy odafigyelést igényel. Elkerülésével nemcsak a gyógyulás esélyei növekedhetnek, de az emberhez méltó lábadozási körülmények is biztosíthatóak.