Felfekvés

A felfekvés – decubitus – rendkívül súlyos probléma, amelyet gyakran tapasztalnak az ágyhoz kötött betegek és az őket ápolók. 

A folyamat során a bőr és a szövetek károsodhatnak, amik fájdalmas sebekhez vezethet, amelyek aztán a tovább folytatódó ágyhoz kötöttség miatt folyamatosan romlanak. 

Ha nem tesznek a felfekvés megelőzése ellen, kialakulása esetében pedig célzottan a felfekvés gyógyulása érdekében, akkor súlyosabb esetekben visszafordíthatatlanná válhat a folyamat.

A felfekvés kezdeti tünetei

A felfekvés kezdeti tünetei közé tartozik a bőrpír, a nyomásérzékenység, a duzzanat és az irritáció. A megfelelő kezelés elengedhetetlen, hogy megakadályozzuk a felfekvés súlyosbodását és rétegződését. Ez magában foglalhatja a masszázst, a sebészeti kezelést, fertőzésgátló gyógyszereket és a nyomáscsökkentő matracok használatát. Az időben elkezdett kezelés és a megfelelő prevenció segíthet csökkenteni ezt a súlyos egészség problémát.

A felfekvés hatása a mélyebb szövetekre

Ha a felfekvés a kezdeti tünetek után még súlyosbodik, akkor már nemcsak a felső bőrréteget érinti a kisebesedés, hanem a mélyebb kötőszövetekre is roncsoló hatása lehet. Ez komoly veszélyt jelent az ágyban fekvő betegek számára, hiszen ha az alap betegség vagy állapot még a mélyebb szöveteket is károsító felfekvéssel is súlyosbodik, akkor a gyógyulás esélye egyre csökken.

Az állandó nyomás és súrlódás hatására a bőr és a szövetek folyamatosan károsodnak, aminek következtében fekélyek jelennek meg. A fekélyes felfekvés irtózatos fájdalommal járhat, a kezelése pedig sziszifuszi munka. Az ápolás egyébként sem lélekemelő folyamatát rendkívüli módon tovább nehezíti a felfekvés megjelenése. Éppen ezért a megelőzés, az  időben felismerés, és a megfelelő, célzott kezelés nagyon sok hozzáadott értékkel bír a betegápolás során.

Hogyan lehet megelőzni a felfekvést?

Minden esetben fontos a decubitus megelőzése, hiszen a felfekvés kialakulása egyébként viszonylag hosszú folyamat, tehát szerencsére nem kell az első napokban a megjelenésétől tartani, ha például fekvőgipsz kerül valaki lábára egy baleset miatt.

A leggyakrabban, idős és magatehetetlen betegek esetében alakul ki és aztán romlik gyorsan a felfekvés. Náluk érdemes az első perctől kezdve foglalkozni a decubitus megelőzéssel. 

Ugyanakkor fiatalabbak, baleset vagy műtét miatt átmenetileg ágyhoz kötött betegek is gyorsan érzékelik, hogy főleg azokon a részeken, ahol a csont és a bőr között nincs igazán kötőszövet – sarkok, könyökök, medence környéke -, ott viszonylag gyorsan jelez a szervezet egy kis bőrszárazsággal, kipirosodással, érzékennyé válással, hogy nem jó irányba mennek a folyamatok.

Idős betegeknél érdemes azonnal felfekvés megelőző intézkedéseket hozni, főleg, ha a testtömeg csökkenése is zajlik, tehát folyamatosan fogy a beteg: felfekvés elleni matraccal, felfekvés elleni derékaljjal, felfekvés elleni – antidecubitus – párnákkal, felfekvés elleni krémekkel, rendszeres, gyengéd masszázzsal sokat tehetünk a súlyos állapot kialakulása ellen.

Nemcsak a dörzsölés számít a felfekvésnél!

A felfekvésnek nem mindig a dörzsölés az oka, hanem sokkal inkább az egy pontra nehezedő, folyamatos nyomás. Ilyenkor a nyomásnak kitett szöveteknél oxigén hiány alakul ki és a hajszálerek és vénák vérellátása annyira leromlik, hogy a szervezet önfenntartó és öngyógyító folyamata ezeken a nyomás alatt lévő részeken szinte teljesen megszűnik.

Éppen ezért a felfekvés nemcsak a ténylegesen fekvő betegeket érinti, hanem például azokat is, akik kerekesszékben ülnek órákon át.

Tehát nem az a lényeg, hogy lágy és puha legyen a környezet, mert a lágy, memóriamatracok és puha ágyneműk és párnák is tudnak úgy nyomni, hogy kialakul a felvekvés, főleg ha egyébként semmi más nem történik a decubitus megelőzése érdekében.

A matrac minőségén túl nagyon sokat tesznek hozzá a megelőzéshez a dönthető ágyak és az, hogy ha a beteg gyakran tudja változtatni a helyzetét, vagy például ki tud ülni az ágy szélére. Ehhez megfelelő betegágyra is szükség lehet.

Nem lehet elégszer hangoztatni: a megelőzésre a beteg állapotától függően már rögtön az elején figyelni kell. Egy fekvőgipszben lévő fiatalember nyilván sokkal többet fog mozogni, mint egy idős, magatehetetlen beteg, tehát a fiatalember esetében elég csak tudni a felfekvés témaköréről és ügyelnie arra, hogy ne okozzon az ágyban fekvés közben sem elnyomódást magának, az idős vagy magatehetetlen beteg esetében pedig célzott odafigyelésre lesz szükség.

Alapvető intelem, hogy legalább 2 óránként mozgatni, forgatni kell még a magatehetetlen beteget is, de ha ez óránként sikerül, az még jobb. A többfunkciós, dönthető betegágyakkal ez könnyen kivitelezhető, így megoldható, hogy ne állandóan csak egy-két pontra nehezedjen a beteg súlya, és könnyen tehermentesíthetőek a fájdalmas területek.

Azoknak a betegeknek, akik tudnak mozogni, az ébrenlét alatt gyakorlatilag folyamatosan mozgásban kell lenniük, ez egyébként is nagyban hozzájárul a rehabilitáció sikeréhez, ha nincs külön orvosi ellenjavallata a mozgolódásnak.

Ha már kialakult a felfekvés

A felfekvés rendkívül fájdalmas, mert fekély-szerű elváltozást okoz, és nemcsak a bőr felső és alsó rétegeit érinti, de súlyos esetekben a kötőszöveteket és az inakat, csontokat is. Éppen ezért a célzott terápiának sokrétűnek kell lennie:

• A kezelés főként a sebek tisztítására és fertőtlenítésére fókuszál, 
• de emellett fontos a beteg rendszeres és gyakori mozgatása – például elektromos betegágy segítségével.
• Emellett léteznek olyan speciális, antidecubitus – felfekvés elleni – párna típusok, amelyek segítenek körbe burkolni a sérült részt, így felszabadítani a nyomás alól.
• Ugyanígy léteznek antidecubitus matracok is, de ezek inkább a megelőzésben segíthetnek.
• Speciális krémekre és gyógyszerekre is szükség lehet. (Régen sósborszeszes kenegetést javasoltak a nyomásnak kitett területeken, mert az fokozta a vérkeringést.)
• A környező részek finom masszázsa segíthet a sebgyógyulás folyamatában. 
• Alternatív sebgyógyító eszközökről – pl. speciális fényű lámpáról – is érdemes kikérni az orvos vagy az ápoló tanácsát.
• Súlyos esetben sebészeti beavatkozás is szóba jöhet.

A felfekvés tehát megelőzhető, kezelhető, de nagy odafigyelést igényel. Elkerülésével nemcsak a gyógyulás esélyei növekedhetnek, de az emberhez méltó lábadozási körülmények is biztosíthatóak.