A stresszre azt szokták mondani, hogy korunk népbetegsége. Elég rosszul hangzik, ugye? De van egy meredek megállapításom: a gond nem is ez, hogy népbetegség a stressz, hanem az a gond, hogy ennyivel el is akarják intézni: Stresszes vagy? Hát ki nem az?
Azért próbálják ennyivel elintézni, mert iszonyú nehéz kezelni a stressz ártalmait, és nagyon hosszadalmas és bonyolult csökkenteni a stressz szintet.
Amikor valaki nagyon stresszes, akkor:
- többször, vagy épp egyhuzamban képes beteg lenni, a fertőző betegségek is állandóan leterítik,
- gyorsabban öregszik, ez kívülről is látszik és sejtszinten is zajlik,
- irányíthatatlanul változik a súlya: vagy vészesen fogy, vagy kontrollálhatatlanul hízik,
- nem tud koncentrálni, nem tud új dolgokat megtanulni, nem tud következtetéseket levonni, nem tud fejlődni – ez emberként elég nagy probléma…
- a kapcsolatai megromlanak, mert minden ébren töltött pillanatra rányomja a bélyegét a stressz-szindróma,
- ja, pardon: nehezen, nagyon rosszul, nagyon keveset alszik, reggel elgyötörten ébred,
- a hormonháztartás megborul, amit helyrehozni majdnem olyan nehéz, mint gondolkodásmódot váltani: céltudatos lépések egymásutániságára és elképesztő kitartásra van szükség a stressz kiiktásához. Namost ez a kitartás ez pont hiányzik egy stresszes ember életéből, hiszen alig van életereje a valóban fontos dolgokra.
Mi a stressz?
A stressz nem idegesség egyébként, mint azt laikusként gondolná az ember. Aki ideges, még nem biztos, hogy stresszes. A stressz az egy szindróma, egy összetett tünetegyüttes, és ha egyszer létrejön, évek is eltelhetnek, mire elmúlik…
A stressz olyan, mintha reggel beülnél egy autóba, 10 percig egyhelyben állva túráztatnád a motort a legmagasabb fordulaton, majd leállítanád és otthagynád. Ez az autó iszonyú gyorsan tönkremenne. Ahogy az emberi szervezetet is pusztítja a folytonosan magas stressz szint, ami aztán nincs kivezetve, ledolgozva.
A stressz hormon a szervezetben az “üss vagy fuss” mechanizmust szolgálja:
- megnövekszik általa a vérnyomás, a pulzus, hogy képes legyél harcolni, küzdeni vagy menekülni,
- kitágulnak a megfelelő erek, hogy még több vér jusson a fő szervekhez és a harc vagy menekülés közben szükséges izmokhoz,
- miközben összeszűkülnek a perifériás erek, amik a harc közben könnyen megsérülhetnek, így csökkentve az elvérzés kockázatát: pl. kezek-lábak erei összeszűkülnek, így hidegebbé is válnak.
Ja, hogy a modern embernek nem kell puszta kézzel harcolnia nap mint nap?
Nos, ezt a stresszhormont termelő mellékvese sajnos nem tudja. Nem olvasta el reggel az újságban, hogy nem kell megharcolnod a területért, a falatért, a párodért, a gyerekeidért, a bevételeidért, és úgy általában a kedves embertársaiddal sem kell naponta küzdened.
A mellékvese úgy tudja, hogy az életed mindennapos harc, és ehhez mozgósítja az erőforrásokat a testedben. Ezért folyamatosan túráztatja a szervezeteted, éjjel és nappal, ezt csinálja egy jó darabig, majd lefullad a motor… És akkor jön valami nagyon drámai szervi vagy mentális tünet, amivel már nagyon nehéz lesz mit kezdeni, mert évtizedeket kellene visszafejteni a gyökérokig…
Hogy mi okozhat magas stressz szintet?
Minden, amivel nem tudunk megküzdeni, vagy úgy érezzük, hogy nem tudunk vele megküzdeni – és persze minden olyan is, amivel tudjuk, hogy meg kell küzdenünk és meg is tudunk vele küzdeni. Ez utóbbi a jobbik eset, mikor tényleges küzdés van – akár szellemi küzdés is -, mert annak biztosan van egy végpontja, ami után a szervezet le tud pörögni.
Nagyon egyéni, hogy ki mivel tud megküzdeni és ki mit tud magáról, hogy mivel tud megküzdeni…
Így lehetséges az, hogy ugyanazok a problémák mindenkinél más-más stressz szinttel járnak. Nekem nem okoz stresszt kiállni 2000 ember elé és beszédet mondani a semmiből (akár olyasmiről is, amihez nem is értek 🙂), de ezzel azért nincs mindenki így. Viszont stresszt okoz számomra az, hogy ha azt látom, hogy bizonyos területeken rosszul mennek a dolgok és tök könnyű lenne rajta javítani, csak hát nyilvánvaló, hogy senki nem akar…
A stressz szintnek van egy tól-ig tartománya, amikor még teljesen normálisnak tekinthető és a túlélést is szolgálja, meg van egy olyan tartománya, ami már nagyon káros, és az a baj, hogy ha abba a tartományba felkerül a stresszhormon szintje, onnan nagyon nehezen és csak nagyon hosszú idő alatt jön le. Csakis céltudatos munkával lehet elérni a stressz-hormon szint csökkentést, ráadásul biztos, hogy az radikális életmódbeli változással is együtt kell, hogy járjon.
Meditáció a stressz szint ellen
Számtalan trükköt be lehet venni a stressz-szint csökkentése érdekében, de hosszú távon a meditáció az, ami teljesen kisimítja a dolgokat. A meditáció stressz-szint csökkentő hatását évtizedek óta kutatják, és a kutatások bizonyítják is az eredményességét.
A meditáció nem gyógyszer.
A meditáció nem nyugtatószer.
A meditáció ugyanakkor oda vezet, hogy mindenhez úgy viszonyulsz, ahogy azt a helyzet valóban megköveteli. Ha küzdeni kell, meg fogsz tudni küzdeni.
De nincs felesleges aggódás, nincs rágódás, nincs belső félelem, nincs idegbaj, nincs szélsőséges kilengések közti vergődés.
Mivel a meditáció az alvásminőségre is közvetlen kedvező hatást gyakorol, ezért a stressz oldásában többszörösen is élen jár.
A nyugati kultúrában ugyanakkor a meditációt a stressz igencsak szerteágazó szindrómájával küzdők esetében már csak a legvégén, mindenféle orvosi megoldás bevetése után szokták csak javasolni, mintha ezzel is azt akarnák üzenni, hogy
“Hát, amikor már nincs más megoldás, akkor marad a meditáció…”
Pedig a meditációval kellene igazából kezdeni – akár párhuzamosan alkalmazva más módszerekkel is (pl. ha már orvosnál is jártál a problémáiddal és neki voltak tippjei, gyógymódjai).