Mi a betegség? Mit nevezünk betegségnek?
Ha az egészség fogalmaként elfogadjuk azt az egyszerű magyarázatot, hogy „Az egészség a betegség hiánya.”, akkor érvényes lehet az a megközelítés, hogy „A betegség az egészség hiánya”?
Lehet ennyire egyszerű? Nem kellene még a mértékkel és az értelmezéssel is foglalkoznunk?
Hiszen egy pörsenés az alkarunkon számunkra lehet, hogy még fel sem tűnik, kezelést semmiképp nem igényel, és mi egyébként is úgy viszonyulunk ezekhez, hogy „majd elmúlnak”, ugyanakkor a szomszédunk vagy kollégánk egy ugyanolyan pörsenéssel azonnal lélekszakadva rohan az orvoshoz, és ott foglalkozást, tanácsokat, és bizony kezelést is kap.
Aztán ott van a „mihez képest” kérdése is.
Mihez képest betegség?
Egy olyan ember, aki egész életében kihívásokkal küzd, és hozzá is edződik ezekhez, teljesen másképp ítél meg mondjuk egy sérülést, mint az, akinek soha életében semmi baja nem volt, és egy bokaficamot is rendkívüli problémának ítél meg. (Természetesen az, hogy az értelmezésnél mi a kiindulási helyzet, az igazából lényegtelen, a lényeg az, hogy mindent másképp értelmezünk.
Bizonyos meghatározások szerint a betegség „a társadalmilag elfogadott egészségképtől való eltérés”, aminek bizonyos kritériumai is vannak.
De álljunk meg: társadalmilag elfogadott egészségkép??? Hiszen olyanunk sincs!
Ellentétpárok káoszában?
Ha az egészséghez, mint nem pontosan definiált fogalomhoz viszonyítunk valamit – amitől egyébként azt várjuk, hogy az ellenkezőjére fusson ki, hiszen az egészség-betegség fogalmak ezek ellentétpárok, és – amit általános értelemben megint csak nem tudunk pontosan definiálni?
Ez olyan, mintha eltévednénk egy végtelen, sötét erdőben, ahova néha besüt a nap.
Aztán ott van az is, hogy kultúránként változhat, hogy mit tekintenek egészségnek és mit nem. A szomszéd országban lehet, hogy egészségesnek számítok, míg a sajátomban betegnek? Erre mondja egy modern, 21. századi ember: Ez most komoly?
Azt tudjuk, hogy vannak betegségek. Kóros(?) elváltozások, normálistól eltérő tünetek, jelek, problémák, amik ezekből adódnak, kihívások, amikkel ezek miatt az egyénnek – és a neki segíteni akaró intézményrendszereknek – meg kell küzdeniük. Vannak úgynevezett kórokozók, ártalmas anyagok és körülmények, amik a testi-lelki és mentális jóllétet veszélyeztethetik, és abban a jóllétben bármilyen mértékű változást okoznak, generálnak. Akár csak annyit, hogy ott vannak, és eddig nem voltak. (Például egy vírus, ami bejut a szervezetbe, de erről csak teszt mutat ki információt, tünetet nem okoz.)
Megint ott vagyunk, mint az egészségnél: nem tudjuk egyszerűen elintézni, mert sokkal bonyolultabb ez annál. Ugyanakkor ismételten nagyon fontos, hogy foglalkozzunk ezzel a témával is egyéni szintjeinken, és ne engedjük át a betegségeink feletti irányítást kizárólag az (orvos)tudománynak, de közben arra is ügyeljünk, hogy ne hatalmasodjon el az életünk felett ez a téma.
Ha betegséget, tünetet, elváltozást, fájdalmat, vagy magyarázat nélküli változást tapasztalunk magunkon, mindenképp forduljunk orvoshoz! De előtte válasszunk olyan orvost, akiben megbízunk, aki a gyógyításunkra és a testi-lelki és mentális jóllétünk helyreállítására esküdött!