A fertőző és járványos betegségek azóta velünk vannak, mióta létezünk, sőt, már az ember létezése előtt is voltak ilyenek: az állatokat, de a növényeket is tizedelik a fertőzések.
Mi viszont emberként sokat tudunk tenni a saját érdekünkben, és bár most a Covid-19 kapcsán beszélünk állandóan maszkokról, kézmosásról és távolságtartásról, de általánosságban véve ezek a tippek és a megelőző, saját magunk érdekében használt „magán-intézkedéseink” más betegségektől is meg tudnak védeni, például a náthától és az influenzától is.
Valószínűleg nincs 100%-os védelem – hogy ezt, vagy bármit magabiztosan kimondhassunk, sok-sok kettősvak, placebo-kontrollos kutatásra és azok publikálására lenne még szükség –, de a kockázatot jelentősen csökkenthetjük.
Vegyük sorra ezeket a jó eséllyel már unásig ismételt intelmeket, de közben gondoljuk hozzá mindegyikhez: ezek nemcsak a Covid-19 ellen védhetnek!
Távolságtartás
Alapvetően sem illik egymás aurájába belemászni, de a másfél-két méteres távolságról folytatott eszmecserék simán kivitelezhetők lehetnek olyanokkal, akik nem a családhoz tartoznak. Persze ez munkahelyen a legkevésbé sem működik, de ekkor meg arra érdemes figyelni, hogy ne beszéljünk egymás arcába.
Maszkviselés
Bár mai napig – egy évvel az Európába való Covid-megérkezés után – megoszlanak a tudományos vélemények is a maszkviselés hasznosságáról, abból a szempontból is érdemes lehet maszkot viselni, hogy egyrészt a többi ember számára szem előtt marad a védekezés fontossága – és figyelmeztető jel a maszk arra is, hogy „bocsi, de ne gyere túl közel” –, másrészt nyál és egyéb cseppek kifelé röpködését jól vissza tudják fogni.
Óriási a védelmi különbség a különböző maszkok között, és csak úgy működik a védelem, ha az orrot-szájat ténylegesen takarja, illetve, ha tiszta kézzel vesszük fel és vesszük le…
A tisztítható – szövet – maszkokat érdemes naponta mosni, az egyszerhasználatos maszkokat pedig ki kell dobni.
Maszk kifőzésre tipp: tedd bele egy csészébe, engedj rá tiszta vizet, és a mikróban 1-2 perc alatt forrald fel. (A kezedet védd, miközben kiveszed!) Ez persze csak olyan maszkkal járható út, amelyik bírja a 100 fokot…
Kézmosás
A szappanos kézmosás életet menthet – ezt már Semmelweis Ignác óta tudjuk. A szappan azért különösen jó megoldás, mert működési mechanizmusa révén roncsolja a „koszt”, ezért bár önmagában nem fertőtlenít, de a roncsoláson túl még el is távolítja a nem oda való dolgokat a bőrről. Szóval duplán hat.
A fertőtlenítők hosszú távú használata kérdéseket vet fel, mert arra érzékenyeknél pont a bőr ellenálló képességét csökkentheti, tehát állandó kézfertőtlenítést csak körültekintéssel tervezzünk, megfelelő bőrtápláló és bőrápoló szerekkel kombinálva!
Tisztaság mindenhol
Mindannyiunknak vannak tisztaságmániás ismerősei, és mostanában tisztelettel adózunk irányukba: a tisztaság, a láthatatlan ellenségek elleni állandó védelem bizony erőpróbáló feladat. Alapvetően arra érdemes figyelni, hogy azokat a felületeket, amiket mindenki megfogdos – kilincsek, kapaszkodók, ajtógombok, stb. – mi már inkább hagyjuk ki!
Buszon kényelmes ülni, de nem biztos, hogy járvány közepén praktikus, ugyanis a ruhánkkal aztán ide-oda hurcibáljuk a ki tudja miket… Továbbá az előszoba intézményét sem véletlenül találták fel: utcai cipőnket érdemes az ajtó előtt levenni és olyan helyen tárolni, ahol mással nem érintkezik, ugyanígy eljárva a kabáttal, sapkával, sállal.
Nem kell a laborok biztonsági protokollját meghazudtolva, Guinness rekordot döntve csírátlanítani mindent, és a „világ legtisztább otthona” címre törni, és főleg nem kell a gyerekeket paranoiddá tenni a tisztasággal kapcsolatban! Koszra és akár még bacikra is szüksége lehet az immunrendszerünknek – gondoljunk csak a hasznos bélbaktériumokra! –, de közben felelőtlenek se legyünk és ne legyintsünk a veszélyekre! Valahogy meg kell találni az arany középutat ebben is.
Zárt helyek kerülése
Néhány perc egy fertőző beteggel egy autóban és máris garantált a fertőzés ténye. Néhány óra egy kiscsoportos meeting-en, ahol van egy influenzás ember, és másnapra már mindenki tüneteket észlel magán. Zötykölődés a buszon két város között, és ha van, vagy korábban volt ott fertőző beteg, hát akkor jók az esélyeink a megfertőződésre. Munkahelyek, iskolák, óvodák, bölcsik, ahol rendszeresen testnedveket hagynak ott és cserélnek az emberek, fokozottabb a megfertőződés esélye – és a mások megfertőzésének esélye is, ezt se hagyjuk ki a pakliból.
A Covid-19 kapcsán a csapból is ez folyt folyamatosan, hogy ne menjünk olyan helyekre, ahol sokan vannak zárt helyen, de fontos tudni, hogy a Covid-19-et terjesztő koronavírus úgy terjed, mint a nátha és az influenza, továbbá például a bárányhimlő szokott: cseppfertőzéssel.
A taknyos ember megtörli a kézfejével az orrát, vagy hozzányúl a szájához, és nyál kerül a kezére, aztán mindent összefogdos, és otthagyja a vírusokat rátapadva a különböző felületekre, továbbá a zárt tereket telelélegzi-köhögi-beszéli vírusos cseppekkel (orrváladék, torokváladék, nyál, köpet, stb.) Nagyon gusztusos már csak elképzelni is, ugye?
Nos, ezek zárt térben ott tudnak maradni, ez a cseppfertőzés módja.
Nyitott terekben már messze nem ilyen egyértelmű és hatékony a fertőzőképesség, mert a laikusok ugyan nem, de a jó mesterlövészek tudják, hogy a legenyhébb szellő is úgy viszi el a szájunkon kijutó párát-nyálat-bármit, mintha egy tollpihe keveredne orkánba. Ugyanakkor a szél ellenünk is dolgozhat, ha pont felénk fúj…
Szóval jóval kisebb, szinte minimális az esélye a szabad téren való megfertőződésnek, de ha egyébként összetapicskolós korosztályban vagyunk – gyerekek –, akkor akár még ez is megtörténhet.
Az immunrendszerünk állapota
Nagyon nem mindegy, hogy egy átlagos vírusterhelés a világ legerősebb, vagy épp leggyengébb immunrendszerével találkozik-e össze. A legerősebb immunrendszer számára meg sem kottyan egy fertőzés, míg a leggyengébb számára minden kósza vírus vagy baci komoly fenyegetést jelenthet.
Az immunrendszerünk első tűzfala a bőrünk. Sérült bőrön keresztül bármi be tud jutni, míg a jó állapotú, nem száraz, nem vízhiányos bőr ellenáll a mikronnyi lények támadása tömkelegének.
Persze, ahogy a cseppfertőzés résznél is láttuk, a kézről simán bekerülhet a szájba-orrba-szembe a kórokozó, és ekkor már nem a külső bőr, hanem a nyálkahártya kell, hogy hadat üzenjen a támadók ellen. A nyálkahártya a második tűzfal.
Míg a bőr passzívan véd, addig a nyálkahártyának van már aktív védelmi rendszere is: már a nyálkahártyát borító nedves anyagban is vannak falósejtek. Persze csak akkor, ha például dohányzással vagy szennyezett levegővel nem gyengítettük már meg szisztematikusan – ha nem is tudatosan – ezt az aktív védelmi rendszert.
A nyálkahártya után a vérnek és a sejteknek is van saját védelmi rendszere, de gyomorsav is szolgál ilyen célokat, továbbá a bélben található jóbacik is erre valóak, hogy ne engedjenek át a bélfalon semmit, és közben támogassák a szervezetet a védelmi rendszer tökéletes működésében.
A különböző mikrotápanyagok – vitaminok, esszenciális tápanyagok, ásványi anyagok – a tökéletes immunrendszerhez elengedhetetlenek. Ezek között is vannak kiemelten fontos vitaminok például, mint amilyen a D-vitamin, a Cink, a C-vitamin, amik kifejezetten a takonykóros jelenségek ellen tudnak védelmet adni. De ugyanez vonatkozik a makrotápanyagokra: az sem mindegy, hogy mit eszünk, és annak milyen a tápanyagtartalma. A modern társadalmakban egyre ritkább a mennyiségi éhezés, de egyre gyakoribb a minőségi éhezés, ami nem gyorsan, viszont alattomosan dolgozik ellenünk.
Az immunrendszerünk tehát nagyon összetett, többrétű, többszörös tűzfallal rendelkező rendszer, aminek a különböző egységei egymástól függetlenül is teszik a dolgukat, de a sajnálatos tény az, hogy általában az immurendszerünk különböző egységei egymástól elkülönülve is alapvetően bajban vannak:
– A vitaminszintünk nem elégséges a fokozott védelemhez, vagy ahhoz, hogy megküzdjünk a betolakodókkal. Nincs elég D-vitaminunk – ez az elhízáson is megmutatkozik –, a C-vitamin pedig szintén nem elég, a fertőző betegségek elleni Cink-szintünk pedig megintcsak kérdőjeles. Nagyon sokan szenvednek vashiánytól, B-vitamin hiánytól, és amikor nagy kihívásokkal találkozik a szervezet, ezek is sokkal lényegesebbé válnak hirtelen, mint az egyszerű hétköznapokban.
– A nyálkahártya állapota sok esetben kérdőjeles. Sokan veszik természetesnek, hogy például folyamatosan seb van a szájukban vagy orrukban, pedig, ha nem is kell ezektől kétségbe esni, annyit mindenképp jeleznek ezek, hogy szájüreg és orrüreg védelme messze nem optimális. Télen a fűtési szezonban például a párásítás nem egy elvetendő ötlet.
– A bélflóra állapota kritikán aluli a lakosság többségét tekintve, ami azt jelenti, hogy bármivel is kell megküzdenie a szervezetnek, már eleve hátrányból fog indulni. Innen indulva a különböző sejtszintű védelmek, például az ellenanyag termelés egy későbbi fertőzése ellen, már több, mint kérdőjeles lesz.
– A stressz immunrendszerre gyakorolt hatásával nagyon kevesen vannak tisztában: a stressz hatására kortizol szabadul el a szervezetben, ami azt a parancsot is kiadja, hogy „Most a gyors menekülésen van a hangsúly, átmenetileg hagyjuk a mindenféle többfrontos védekezést, vagy futnunk, vagy ütnünk kell”. Szó szerint leállhatnak az immunreakciók, mint ahogy a bolygóidegre is rossz hatása van a stressznek – ezért sem tanácsos például ilyenkor enni, ahogy eleink is javasolták, hogy hideg kézzel-lábbal nem jó enni, és nem a lehűlésre utaltak ezzel, hanem a stresszre. – A stressz hatására a hajszálerekből visszahúzódik a vér a főbb szervek felé, pláne, hogy harc esetén a végtagok szoktak megsérülni először, így kisebb a kivérzés kockázata. Jól ki van találva ez a stressz-dolog, ha tényleg túl kell élnünk valamit, de a betegségek elleni védekezést és megküzdés ez konkrétan akadályozza, mert átállítja a testet egy másik védelmi állapotba, amikor szúró-vágó-ütő ellenfelek ellen készíti fel önmagát. A kettő együtt viszont nem megy.
Minden nyugati ember stresszben él, már csak azért is, mert elképesztő mennyiségű inger éri a szervezetünket, ami ellen védtelen még mindig, és az is marad.
Tehát a stressz elleni védekezésnek és a stressz kioldásának is a fertőzések elleni védelem első vonalában kellene lennie. Például kapásból azzal, hogy nem riogatunk rögtön szörnyűséges halállal teljes földlakosságokat a hírportálokon… Stressz ellen az alkotó tevékenységek rendszeres gyakorlása, a hobbiban való elmerülés, és a meditáció segíthetnek, de az is jó megoldás lehet, ha kibeszéljük egy barátnak a félelmeinket, vagy kiírjuk magunkból ezeket.
Továbbá mindenki előélete – például, hogy milyen betegségeket esett már át, korábban milyen védőoltásokat kapott, milyen meglévő betegségei vannak –, mentális ereje és úgy egyébként a körülményei is teljesen egyediek, tehát a fertőződés „képessége” is egyéni lehet, meg a betegség lefolyása is.
Az immunrendszerből a legtöbbet kihozni csak úgy lehet, ha stratégiában gondolkodunk. Egy-két vitamin ad-hoc pótlásától, vagy a teljes elszaparáltságtól túl sokat nem szabad várni, mert ez esetben maximum csak az időt tudjuk húzni, valódi védelmet nem tudunk elérni. Az immunrendszerünkkel egész életünkben törődnünk kell, hogy ő is törődhessen velünk.
Tisztelet a másik ember iránt
A Covid előtti időkben teljesen természetes volt betegen dolgozni járni, beteg gyereket iskolába és óvodába küldeni, sőt, orvosok is vallották azt, hogy hülyeség a köhögő gyereket otthon tartani, meg ugyan már, egy náthával nem maradunk otthon…
Hát ez mára jócskán átértékelődött.
Minél több mindennel ismerkedik meg az immunrendszerünk életünk során, úgy mondják, hogy annál erősebb lesz. De az erősebb szó nagyon megtévesztő, igazából nem lenne szabad ezt használni.
A minél több betegséggel való találkozás alapvetően tájékozottabbá teszi az immunrendszert, méghozzá az ellenanyagképző képessége által. Igen ám, de nincs minden ellen tartós ellenanyag termelésünk – és erre a Covid-19 a legégetőbb példánk a közelmúltból.
Nem lesz erősebb az immurendszerünk egy fertőzéstől, tehát azzal a végtelen nyugalommal óvodába küldeni a köhögős gyereket, hogy „Jaj, ugyan már, majd legalább erősebb lesz a többiek immunrendszere is”, hát egy elég veszélyes és felelőtlen álláspont… Mint ahogy az is, hogy „Jaj, ugyan már, mire megjelentek az első tünetek, már úgyis végig fertőzték egymást a gyerekek, hadd menjen hát utána is, hát mit számít?”
Igen is számít. Mert nem mindegy a vírus vagy baktérium terhelés sem. Nem mindegy, hogy egy napig voltunk ott fertőzőként valahol, vagy egy hétig hordtuk be a saját bacikat, hogy a végén már a legegészségesebb embertársunk is garantáltan elkapja…
Az egyéni felelősség is óriási – mint ahogy a közösségi felelősség és a szakmai felelősség is azoknál, akiket ez érint –, de úgy tűnik, hogy ezeken a területen még a Covid-19 után is vélhetően lesz hová fejlődni.