Betegtájékoztató: Információk a felhasználó számára
Baneocin kenőcs
bacitracin-cink, neomicin-szulfát
Mielőtt elkezdi alkalmazni ezt a gyógyszert, olvassa el figyelmesen az alábbi betegtájékoztatót, mert az Ön számára fontos információkat tartalmaz.
- Tartsa meg a betegtájékoztatót, mert a benne szereplő információkra a későbbiekben is szüksége lehet.
- További kérdéseivel forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez.
- Ezt a gyógyszert az orvos kizárólag Önnek írta fel. Ne adja át a készítményt másnak, mert számára ártalmas lehet még abban az esetben is, ha a betegsége tünetei az Önéhez hasonlóak.
- Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa erről kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. Lásd 4. pont.
A betegtájékoztató tartalma:
- Milyen típusú gyógyszer a Baneocin kenőcs és milyen betegségek esetén alkalmazható?
- Tudnivalók a Baneocin kenőcs alkalmazása előtt
- Hogyan kell alkalmazni a Baneocin kenőcsöt?
- Lehetséges mellékhatások
- Hogyan kell a Baneocin kenőcsöt tárolni?
- A csomagolás tartalma és egyéb információk
- Milyen típusú gyógyszer a Baneocin kenőcs és milyen betegségek esetén alkalmazható?
A Baneocin kenőcs kétféle antibiotikum kombinációja. Kizárólag külsőleg alkalmazható. Két, a kórokozókat helyileg igen hatékonyan elpusztító hatóanyagot – neomicint és bacitracint – tartalmaz. Ezek hatásmódja kölcsönösen kiegészíti egymást, ami erősíti a közös hatást, ezért a Baneocin kenőcs igen sokféle a bőrre és a bőrfüggelékekre terjedő, gócos, vagy kis kiterjedésű baktérium okozta fertőzés kezelésére használható eredményesen (széles hatásspektrum). Szakszerű alkalmazás esetén sem a neomicin, sem a bacitracin nem kerül be érdemleges mennyiségben a szervezetbe. Gyorsan és intenzíven fejti ki hatását a gyulladás helyén.
Mindkét antibiotikum jól tolerálható, sebváladék, genny, vér, vagy szövettörmelék nem rontja a hatékonyságát. A Baneocin kenőcs a bőrön, a seben helyileg alkalmazandó.
Amennyiben a fertőzés a Baneocin kenőcs alkalmazása ellenére láthatólag terjed, fájdalmat, bőrpírt, duzzanatot, fokozódó gennygyülemet, gennycsorgást, hőemelkedést vagy lázat okoz, azonnal forduljon kezelőorvosához!
A Baneocin kenőcs olyan a bőrre és a bőrfüggelékekre terjedő, gócos, vagy kis kiterjedésű fertőzésekben hatásos, amelyeket a neomicin és/vagy a bacitracin iránt érzékeny kórokozók idéznek elő és melyekbe a hatóanyagok kellő mértékben bejuthatnak. Ilyenek lehetnek:
- Gócos bakteriális fertőzések:
szőrtüszőgyulladás (furunculus, carbunculus -sebészeti kezelés után), verejtékmirigy-gyulladás (hidradenitis), verejtékmirigy-tályog (periporitis), körömágygyulladás (paronychia).
- Kis kiterjedésű bakteriális bőrfertőzések:
ótvar (impetigo), fertőzött lábszár fekély (ulcus cruris), másodlagosan fertőződött ekcéma, felrepedezett bőr és a felszakadt bőr másodlagos fertőzései, plasztikai sebészet és bőrátültetés (megelőzésként és a kenőccsel átitatott kötések előállítására).
Égett és forrázott sebek helyi antibiotikus védelmére.
- Nagy és kis sebészeti beavatkozások után:
A Baneocin kenőcs adjuvánsként alkalmazható az utókezelés során.
A Baneocin kenőccsel folytatott célzott helyi kezelés javasolható pl. külsőfül-gyulladás, műtét utáni sebek gyógyulásának elősegítésére.
- Tudnivalók a Baneocin kenőcs alkalmazása előtt
Ne alkalmazza a Baneocin kenőcsöt:
- ha allergiás a bacitracinra és/vagy a neomicinre vagy a gyógyszer (6. pontban felsorolt) egyéb összetevőjére,
- ha allergiás (túlérzékeny) bármely ún. aminoglikozid antibiotikumra (pl. gentamicinre),
- nagy kiterjedésű bőrsérülések esetén, mivel a hatóanyagok a vérkeringésbe jutva a hallást és az egyensúlyozást károsíthatják,
- szív- vagy veseelégtelenség következtében kialakult kiválasztási zavar, és belső fülben lévő halló, illetve egyensúlyszerv már fennálló károsodása esetén,
- a szemben, a szájban és a dobhártya sérülése esetén a külső hallójáratban!
Figyelmeztetések és óvintézkedések
A Baneocin kenőcs alkalmazása előtt beszéljen kezelőorvosával vagy gyógyszerészével.
- Az ajánlottnál lényegesen nagyobb adag Baneocin kenőcs alkalmazásakor, különösen nehezen gyógyuló fekélyek kezelése esetén figyeljen oda az oldott hatóanyagoknak a vérkeringésbe való lehetséges bejutása miatti vesekárosodás (étvágytalanság, fokozott szomjúság, a vizelet mennyiségének csökkenése, vérnyomok a vizeletben), vagy halláskárosodás (halláskiesés a magas hangok területén, fülcsengés, fülzúgás, nyomásérzés a fülben) tüneteinek esetleges megjelenésére.
A vese-, vagy halláskárosodás kockázata máj- és/vagy veseműködési zavar esetén fokozott. Ezért a kezelés megkezdése előtt és annak során a vizelet és a vér ellenőrzése, és/vagy hallásvizsgálat javasolt.
- Tartósan fennálló idült középfülgyulladás esetén csak kifejezett orvosi javaslatra szabad a Baneocin kenőcsöt a fülön, vagy a külső hallójáratban alkalmazni.
- Amennyiben a Baneocin kenőcs hatóanyagaiból nagyobb mennyiség jut be a szervezetbe (nagyobb felületen, vagy hosszabb ideig történő alkalmazás esetén), fennáll az izomgyengeség fellépésének, – illetve ennek előzetes fennállása (pl. myasthenia gravis vagy hasonló megbetegedés) esetén – az izomgyengeség fokozódásának lehetősége.
- Az antibiotikumok hosszantartó alkalmazása kedvezhet az irántuk már ellenállóvá (rezisztenssé) váló kórokozók elszaporodásának.
- Hosszú időtartamú alkalmazás esetén figyelni kell, hogy a kezelt területen jelentkeznek-e gyulladásos tünetek (melegségérzet, kipirulás, duzzanat, fájdalom) vagy gombás fertőzés jelei. Ezekről, illetve bármi más szokatlan elváltozásról, lehetséges mellékhatás első jeleiről számoljon be az orvosának!
- A Baneocin kenőcs nem alkalmazható szoptató anyák emlőjén és az anya testének olyan részén, melyről a kenőcs a gyermek bőrére, szájába, szemébe juthat. Értesítse kezelőorvosát, ha Ön terhes.
- A napfény, illetve ultraibolya sugárzás hatására fellépő fényérzékenység vagy fototoxikus bőrreakciók (például bőrkiütés) lehetősége nem zárható ki, ezért a Baneocin kenőccsel végzett kezelés idején a kezelt területet a fénytől védeni, takarni kell.
- Ajakherpesz kezelése esetében kezelőorvosa fog dönteni a Baneocin kenőcs használatáról.A kumulatív toxicitás veszélye miatt kerülje a lokális és szisztémás aminoglikozidokkal történő kombinált kezelést.
- Allergia vagy felülfertőződés esetén hagyja abba a kezelést.
Egyéb gyógyszerek és a Baneocin kenőcs
Feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét a jelenleg vagy nemrégiben szedett/alkalmazott, valamint szedni/alkalmazni tervezett egyéb gyógyszereiről.
- Amennyiben a Baneocin kenőcs hatóanyagai kiterjedt nyílt bőrsérülésen alkalmazva bekerülnek a szervezetbe, akkor fokozhatják a más hatóanyagot (pl. cefalosporinok vagy aminoglikozid antibiotikumok) tartalmazó gyógyszerek vesekárosító hatását.
- Vízhajtók – mint az etakrinsav vagy a furoszemid hatóanyagot tartalmazó gyógyszerek – és a Baneocin kenőcs egyidejű szedése esetén a hallás-, illetve vesekárosító hatás felerősödhet.
- A műtéti érzéstelenítéshez (anesztézia) használt gyógyszerek és Baneocin kenőcs együttes alkalmazása esetén fokozódhat a már fennálló izomgyengeség. Ezért, ha Baneocin kenőcsöt alkalmaz, akkor ezt az altatóorvosnak mondja meg műtét előtt.
Terhesség, szoptatás és termékenység
Ha Ön terhes, vagy szoptat, illetve ha fennáll Önnél a terhesség lehetősége vagy gyermeket szeretne, a gyógyszer alkalmazása előtt beszéljen kezelőorvosával vagy gyógyszerészével.
Terhesség és szoptatás időszakában is fennáll a Baneocin kenőcs felszívódásának lehetősége. Kiterjedt nyílt sebek vagy hasonló sérüléseken történő alkalmazás esetén a hatóanyag nem csupán a gyulladás helyén hat; az anya testébe is bejuthat. Ilyen esetekben a Baneocin kenőcs alkalmazása szigorú orvosi felügyelet mellett javasolt. A Baneocin kenőcs nem alkalmazható szoptató anyák emlőjén és az anya testének olyan részén, melyről a kenőcs a gyermek bőrére, szájába, szemébe juthat.
A készítmény csak azokban az esetekben – elsősorban kis kiterjedésű bőrfelületen néhány napig – alkalmazható, amikor a várható haszon meghaladja a lehetséges magzat, illetve újszülött károsító hatás kockázatát.
A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre nem ismert.
- Hogyan kell alkalmazni a Baneocin kenőcsöt?
A gyógyszert mindig a kezelőorvosa által elmondottaknak megfelelően alkalmazza. Amennyiben nem biztos az adagolást illetően, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.
Ez a gyógyszer kizárólag külsőleg alkalmazható.
Felnőttek és gyermekek A készítmény ajánlott adagja:
A Baneocin kenőcsöt mind gyermekeknél, mind felnőtteknél általában naponta 2-3 alkalommal külsőleg kell alkalmazni. A kenőcsöt az érintett bőrfelületre vékony rétegben kell felvinni és szükség esetén kötéssel lefedni.
Még ép bőrfelület esetén is tilos a neomicin összetevő napi 1 g-os dózisának túllépése (amely körülbelül naponta 200 g Baneocin kenőcsnek felel meg). Ilyen nagy adagot csak kivételesen indokolt esetben és legfeljebb 7 napig lehet adni. A kenőcs ismételt alkalmazásakor ezt a maximális adagot meg kell felezni.
Ha az előírtnál több Baneocin kenőcsöt alkalmazott
Ha az előírtnál több Baneocin kenőcsöt alkalmazott forduljon kezelőorvosához.
Amennyiben a készítményt a javasoltnál jelentősen magasabb dózisban alkalmazzák, a hatóanyagok lehetséges felszívódásának következtében kialakuló nefrotoxikus és/vagy ototoxikus hatások megfigyelése szükséges. Lásd a „Figyelmeztetések és óvintézkedések” című részt.
Ha elfelejtette alkalmazni a Baneocin kenőcsöt
Folytassa a kezelést az előírás szerinti következő időpontban. Ne alkalmazzon kétszeres adagot a kihagyott adag pótlására.
Ha idő előtt abbahagyja a Baneocin kenőcs alkalmazását
Még abban az esetben is folytassa a Baneocin kenőcs alkalmazását a kezelőorvosa által meghatározott ideig, ha a betegsége tünetei enyhülnek vagy megszűnnek, annak érdekében, hogy minden kórokozó elpusztuljon és megakadályozzuk a visszafertőződést.
Ha bármilyen további kérdése van a gyógyszer alkalmazásával kapcsolatban, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.
- Lehetséges mellékhatások
Mint minden gyógyszer, így ez a gyógyszer is okozhat mellékhatásokat, amelyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek.
Ritka (1000 betegből legfeljebb egyet érinthetnek):
- Allergiás reakciók (tünetei lehetnek: bőrpír, bőrszárazság és hámlás, bőrkiütés, viszketés, a gyógyulás elmaradása vagy az állapot súlyosbodása)
Ha ezen tünetek bármelyikét észleli, hagyja abba a készítmény alkalmazását és azonnal értesítse kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.
Kiterjedt bőrsérülés területén történő tartós alkalmazáskor a szervezetbe bejutó hatóanyagok következtében mellékhatások – így egyensúlyzavar, hallásromlás, vesekárosodás és izomgyengeség – léphetnek fel.
A Baneocin kenőcs alkalmazásakor a következő mellékhatásokat tapasztalták:
Ritka (1000 betegből legfeljebb egyet érinthetnek):
- Neomicin-allergia esetén az esetek megközelítőleg 50%-ában keresztallergia is kialakul a többi aminoglikozid antibiotikummal szemben.
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg):
- Különféle anyagok hatására – így a neomicinre – kifejlődő érzékenység gyakrabban fordul elő krónikus bőrgyulladások (pl. stasis dermatosis vagy krónikus otitis media), mint egészséges bőrön történő alkalmazás során. Lehetséges, hogy az allergia a gyógyulás elmaradásában nyilvánul meg.
- vesztibuláris idegkárosodás, és neuromuszkuláris blokád (ideg-izom ingerületáttevődés rendellenessége)
- halláskárosodás
- Tartós alkalmazás esetén előfordulhatnak olyan allergiás reakciók, mint a bőrpír, bőrszárazság, bőrkiütések és viszketés.
- A sérülések terjedése vagy a gyógyulás hiánya allergiás hatásokra vezethető vissza.
- A napfény vagy UV besugárzás hatására kialakuló fényérzékenység vagy fototoxikus bőrreakciók (például bőrkiütés) kockázata áll fenn.
- vesekárosodás.
Mellékhatások bejelentése
Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. A mellékhatásokat közvetlenül a hatóság részére is bejelentheti az V. függelékben található elérhetőségeken keresztül.
A mellékhatások bejelentésével Ön is hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több információ álljon rendelkezésre a gyógyszer biztonságos alkalmazásával kapcsolatban.
- Hogyan kell a Baneocin kenőcsöt tárolni?
Legfeljebb 25°C-on tárolandó.
A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó!
A dobozon feltüntetett lejárati idő (Felhasználható: ) után ne alkalmazza ezt a gyógyszert. A lejárati idő az adott hónap utolsó napjára vonatkozik.
Semmilyen gyógyszert ne dobjon a szennyvízbe vagy a háztartási hulladékba. Kérdezze meg gyógyszerészét, hogy mit tegyen a már nem használt gyógyszereivel. Ezek az intézkedések elősegítik a környezet védelmét.
- A csomagolás tartalma és egyéb információk
Mit tartalmaz a Baneocin kenőcs?
- A készítmény hatóanyagai: 3,86 mg bacitracin-cink és 7,87 mg neomicin-szulfát 1 g kenőcsben.
- Egyéb összetevők: gyapjúviasz, fehér lágy paraffin.
Milyen a Baneocin kenőcs külleme és mit tartalmaz a csomagolás?
A Baneocin kenőcs külleme: sárga színű, gyengén jellegzetes szagú homogén kenőcs.
Csomagolás: 20 g kenőcs polietilén csavaros kupakkal lezárt alumínium tubusba töltve. Egy tubus egy dobozban.
A forgalomba hozatali engedély jogosultja
Sandoz GmbH
Biochemiestrasse 10
A-6250 Kundl
Ausztria
Gyártók
Sandoz GmbH
Biochemiestrasse 10
A-6250 Kundl
Ausztria
Lek Pharmaceuticals d.d
Verovŝkova 57
1526 Ljubljana
Szlovénia
OGYI-T-4829/01
A betegtájékoztató legutóbbi felülvizsgálatának dátuma: 2019. május